Bejegyezte / 21st május, 2014 / Ökoturizmus / No Comments

Borókás buckák

A geomorfológiai szempontból igen értékes, gazdag formakincsű buckás terület meszes homoktalaján a Kárpát-medencére jellemző növény- és állattársulások alakultak ki, a sok endemikus, bennszülött növényfajnak otthont adó nyílt homokpusztagyep nyáras-borókásokkal váltakozik. A jellemző lágyszárúak közé tartozik a naprózsa, a homoki csenkesz, a kései szegfű, a buglyos fátyolvirág, a borzas len és a báránypirosító – amelynek gyökere a színezőanyagként használatos piros alkanint tartalmazza – valamint a szürkészöld csomókat alkotó homokviola, a homoki kikerics, a fekete kökörcsin, a deres fényperje és a pusztai kutyatej. A rikító sárga virágú naprózsa sokszor egymaga növi be a homokfelszínt, a kis félcserje gyökerei akár két méter mélyre is lehatolnak. A buckák állatvilágát tekintve különleges értékeket inkább a gerinctelenek között találunk, a pusztai hangyaleső, a sutabogár vagy a homoki futrinka előfordulása mindenképpen említést érdemel. A gerincesek közül a barna ásóbéka és a homoki gyík tartozik az érdekesebb fajok közé.

Orchideás

A kunbaracsi rezgőpázsitos védett gyep átmenetet képez a kiszáradó és az üde láprétek között. Mint a nevéből is kiderül a terület legjellegzetesebb tavaszi növényei az orchideák, amelyeknek hazánkban több mint ötven faja ismert. Közülük ezen a területen a szúnyoglábú bibircsvirág, a pókbangó és a vitézvirág a leggyakoribbak.

Gyertyános-tölgyes

A Duna-Tisza közi homokhát kiskunsági részén szétszórt, főleg akác alkotta erdők között itt-ott egy-egy öreg tölgyes foltja tűnik elénk, ezek azonban mindig a különleges homokformákhoz, a barkánok tágas öbléhez, mély fekvésű homoki teknőkhöz kötődnek. A szigetszerű állományok őshonosságát lágy szárú növényfajaik és cserjéik is bizonyítják. Az Alföldön igen ritka ligeti perje mellett előfordul itt az erdei gyöngyköles, az erdei szálkaperje és a görcsös görvélyfű, és különösen érdekes a Duna-Tisza közi homokháton ritka cserjefajok, a tatár juhar, az ostormén- és kányabangita, a mogyoró, a fagyal, a galagonya és a veresgyűrűsom jelenléte. A szürke nyárral elegyes kocsányos tölgyek között feltűnik néhány nyír és különböző korú gyertyán. Az utóbbiak mintegy negyven példányának fennmaradását a természetes felújulás biztosítja. A terület a Natura 2000 hálózat része.

Baracsi kaszálók

A mintegy nyolcvanhektáros terület a rekettyefüzes, keményfás ligeterdőkkel tarkított láprétek, valamint a homokbuckás, homoki gyepes élőhelyek átmeneti zónája, így a mélyebb fekvésű, kiszáradó láprétekre jellemző orchideák és a nyílt homoki gyepek növényfajai itt egymás mellett fordulnak elő. Kedvező csapadékviszonyok esetén – elsősorban tavasszal – a kaszálók hosszabb időre tocsogóssá válnak, ilyenkor a vonuló partimadarak nagy csapatai – táplálék után kutató bíbicek, nagy godák, cankók – lepik el a rétet. A terület a Natura 2000 hálózat része, emellett ex lege védelmet is élvez.

Hajólapos

A Hajólapos elnevezésű terület hosszan elnyúló alakjáról kapta a nevét. A kormos csátés üde láprét maradványa, a szélein megjelenő boróka a – közeli hátságról származó – felszíni homokborítást jelzi. A valamikor jellemző enyves éger napjainkra csak kisebb újulatban maradt fenn, az aljnövényzetben a kékperje és a rezgőpázsit az állományalkotó. A kékperje és az árvalányhajfélék tömeges megjelenése is mutatja, hogy a terület kiszáradó kékperjés láprétté és sztyepprétté alakul át. A lágyszárúak közül az orchideák érdemelnek említést, valamint az elmúlt évek botanikai kutatásainak eredményeként előkerült fürtös homokliliom. A szinte az egész vegetációs időszakban dúsan virágzó növényeknek köszönhetően számos ritka lepkefaj is előfordul a területen, amely ex lege területként egyben a Natura 2000 hálózat része is.

Hosszú-láp

A hosszan elnyúló védett terület északi része szinte állandó vízborítású láp, ahol a nádas, valamint a zsombéksásos, a pangó vizekkel borított lápok növénytársulása a jellemző. A déli részen kiszáradó lápréteket, sokfelé rekettyefűzbokrokat, fehér nyárakat figyelhetünk meg, de kőrises ligeterdő maradványait is megtaláljuk. Az aljnövényzetben a láprétek tipikus növényfajai, a mocsári lednek, a mocsári aggófű, a gyíkpohár, a szúnyoglábú bibircsvirág és a mocsári kosbor díszlenek. Kiemelt állatritkaságunk a bennszülött Metelka-medvelepke a nagy lecsapolásokat követően szinte teljesen eltűnt a turjánvidékről, ám a Hosszú-lápon bizonyítottan előfordul. A terület másik érdekes állatfaja a nedves réteken rejtőzködve élő, ritkán szem elé kerülő haris. A terület szintén ex lege védelmet élvez, illetve az élőhely a Natura 2000 hálózatnak része.

Forrás


Leave a Comment